magyar magyar english english
nyitólap  vissza
első oldal
rólunk
közszolgálat
sajtószoba
fotógaléria
adományok

Vendégeink/munkatársaink rövid szakmai életrajza D - H

Dustin Dehéz (1978, külpolitikai szakértő, Németország) A német hadseregtől való leszerelése után a németországi Freiburgi Egyetemen és az angliai Durham egyetemén tanult. Gyakornokként a Hamburgi Afrika Intézet munkatársa volt, majd a Szövetségi Biztonságpolitikai Akadémiánál dolgozott. 2005 elején a CDU/CSU frakció védelmi ügyvivőjének, Christian Schmidtnek volt munkatársa. 2005 és 2006 között a düsseldorfi Kül- és Biztonságpolitikai Intézet (DIAS) főmunkatársa volt,  2006 óta pedig az Intézet északkelet-afrikai régióért felelős igazgatója. Kutatási területe a német és globális biztonságpolitika, különös tekintettel Iránra és Északkelet-Afrikára.

Dombrády Lóránd (1931, hadtörténész, Magyarország) 1959-ben végzett a Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakán, 1968-ban pedig a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem szakon diplomát. 1975-ben szerzett kandidátusi címet. 1990-től a hadtudományok doktora. 1966 és 1971 között a TIT, 1972-től a Hadtörténeti Intézet tudományos munkatársa, majd főmunkatársa. 1990-től 1991-ig a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgató-helyettese. A Századok és a Hadtörténeti Közlemények szerkesztőbizottsági tagja, az MTA Hadtudományi Bizottsága és a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányi tagja.

Domonkos István (1921, mérnök, Magyarország) A II. világháború alatt 1942-1943-ig Háromszék vármegyében teljesített munkaszolgálatot. 1944-ben Budapestre került a Magyar Királyi Honvéd Vasút és Hidász Szertárhoz, ahonnan a nyár folyamán megszökött. Ezután hamis papírokkal a ruhagyűjtő században szolgált, és bujdosni kényszerült. A háború után Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, és a későbbiekben különböző mérnöki beosztásokban dolgozott.

Dr. Erdős Attila (orvos, Magyarország) A szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen szerzett 1989-ben orvosi diplomát, ezután négy évig patológusként dolgozott. 1996-ban a franciaországi INSEAD-on szerzett menedzserdiplomát. 2005-ig előbb egy gyógyszercég baltikumi, majd a General Electrics orvosi üzletágának délkelet-európai vezetője volt. 2005 óta a Genoid Kft. ügyvezetője.

Fricz Tamás (1959, politológus, Magyarország) a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolán üzemgazdász, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán pedig filozófiai előadói diplomát szerzett. 1993-ban megszerezte a politikatudományi doktori címet, majd a politikatudomány kandidátusa fokozatot. 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Miskolci Egyetem Politikatudományi Tanszékének egyetemi docense, illetve 2000-től a XXI. Század Intézet tudományos igazgatója. Legfőbb kutatási területe a pártok és pártrendszerek, valamint az Európai Unió.

Friedl, Jirí (1976, történész, Csehország) 2001-ben végzett a Sziléziai Egyetem történelem szakán. 2004-től történész doktor. 2003-tól a Cseh Akadémia kutatója, illetve a Sziléziai Egyetem Üzleti Adminisztráció Iskolájának óraadó tanára, gazdaságtörténet témakörben. Kutatási területe a cseh-lengyel kapcsolatok 1939 után, valamint a cseh külföldi ellenállás a II. világháború alatt.

Gazsó Tibor (1964, szociológus, Magyarország) A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem szociológia és külgazdaság szakán szerzett diplomát 1992-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem közös szociológia PhD-programjának volt hallgatója 1993 és 1996 között. A los angelesi University of California PhD - vendégkutatója volt 1995-ben. Jelenleg a Századvég Politikai Elemzések Központja kutatási igazgatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar Politikatudományi Intézetének meghívott előadója.

Gerő András (1952, történész, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-szociológia szakán szerzett középiskolai tanári diplomát 1977-ben. 1995-ben történelemtudományok tudományágban „habilitált doktor” címet szerzett. Pályáját az ELTE Történeti tanszékcsoport ösztöndíjasaként kezdte 1977-ben. ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének oktatója volt 1980-tól. 1995 óta ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének vezetője. 1997-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 2002 óta a Habsburg Történeti Intézet igazgatója. Ösztöndíjasként és vendégprofesszorként megfordult az Amerikai Egyesült Államokban és Hollandiában. A Közép-Európai Egyetem részmunkaidős professzora, a Századok szerkesztőbizottságának tagja, a Budapesti Negyed főszerkesztője. Kutatásai során az Osztrák-Magyar Monarchia történetével, a szimbolikus politikával, identitáspolitikával, a polgárosodás történetével foglalkozik.

Giró-Szász András (politikai szakértő, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakon, Állam- és Jogtudományi Karán pedig politológia szakon szerzett diplomát. Később mindkét területen megszerezte a PhD fokozatot. 2003-tól a Századvég Alapítvány oktatási, majd 2005-től ügyvezető igazgatója. Emellett az Ifjúsági Szemle és a Nemzeti Érdek folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Főbb kutatási területe a XX-XXI. századi spanyol politika és közigazgatás, valamint a magyar–spanyol gazdasági és politikai kapcsolatok.

Gough, Roger (1964, politológus, közgazdász, Nagy-Britannia) Az oxfordi Magdalen College-ban szerzett diplomát filozófia, politika és közgazdász szakon 1986-ban, ezután nemzetközi befektetési elemzőként dolgozott tizenhat éven keresztül különböző angliai bankoknál. 1988 és 1991 között Japánban élt, ahol a japán bankrendszer vizsgálatával foglalkozott. 1991 és 2002 között ismét Európában végzett banki elemzői munkát. Foglalkozott többek között a spanyol, francia és az olasz privatizációval, és alapos elemzést készített a spanyol bankok Latin-Amerikai befektetéseiről. 1997-ben Dulwich és West Norwood konzervatív jelöltjeként indult a választásokon. Jelenleg Kent Tartományi Tanácsának választott tagja. A Good Comrade: Kadar, Communism and Hungary címmel 2006 szeptemberében jelent meg egy könyve Kádár Jánosról Londonban. (Magyarul: Kádár János, a jó elvtárs. JLX Kiadó, Budapest, 2006)

Granasztói György (1938, történész, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-francia szakán szerzett középiskolai tanári diplomát. 1968-ban doktori vizsgát tett, 1975-ben szerezte meg a kandidátusi fokozatot. A Magyar Tudományos Akadémia doktora címet 2000-ben nyerte el. Egyetemi tanári kinevezését 2001-ben kapta. Az MTA Történettudományi Intézetének volt munkatársa, majd főmunkatársa 1968 és 1983 között. Vendégtanárként megfordult Leuvenben és Lyonban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi docense volt 1985 és 2002 között. Ezzel párhuzamosan 1990 és 1994 között Magyarország belgiumi és luxemburgi nagykövete volt, a NATO-hoz is akkreditálva. A Teleki László Alapítvány munkaszervezeteként működő Közép-Európa Intézet, majd Teleki László Intézet főigazgatója volt 1999-2006 között. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán általa alapított „Atelier” magyar-francia posztgraduális műhely és doktoriskola egyetemi tanára. A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja, a Magyar Szemle Alapítvány elnöke, a Batthyány Lajos Alapítvány elnöke, az MTA Akadémiai Kutatóintézeti Tanács tagja.

Gurjanov, Alekszander (1950, matematikus, fizikus, történész, Oroszország) Asztronómiát tanult a Moszkvai Egyetemen, ahol 1975-ben szerzett diplomát. 1993-ig az Orosz Tudományos Akadémia Atmoszféra-Fizikai Intézetének munkatársa volt, 1993-tól a moszkvai székhelyű emberjogi szervezet, a Memorial Információs Tájékoztató- és Kutatóintézetnek munkatársa, a Memorial Egyesület Lengyel Bizottságának vezetője. Gurjanov szerkesztője és társszerzője a Memorial által Moszkvában kiadott „Lengyelek és lengyel állampolgárok elleni repressziók” című gyűjteményes kötetnek, továbbá társszerzője és szerkesztője a 15 kötetes Repressziós Indexnek, amelyet 1997-2007 között Varsóban adott ki a Karta Központ és az orosz Memorial.

Halmy Kund (1975, történész, Magyarország) Tanulmányait 2001-ben fejezte be a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem ill. az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának politikaelmélet szakán. 2002 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori Iskolájának hallgatója. 2001-től a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány munkatársaként részt vett a Terror Háza Múzeum állandó és időszaki kiállításainak létrehozásában, valamint a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum szakmai munkájában. Kutatásaiban az 1956-os forradalom és szabadságharc fegyveres cselekményeit vizsgálja.

Hamecz István (1967, közgazdász, Magyarország) A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett közgazdászként 1991-ben. További szakirányú tanulmányokat az Oxford University-n, a George Washinton University-n, a University of Rochester-en, a Bank of London-on, az IMF-nél valamint a Management Centre Europe-nál folytatott. 1991-től a Pénzügyminisztérium Gazdaságpolitikai és Tervezési Intézetében dolgozott tudományos munkatársként. 1992-től az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa lett. 1994-től a Magyar Nemzeti Bank senior közgazdásza, majd 1996-tól a Közgazdasági és Kutatási Főosztály helyettes vezetője, 2001-től pedig vezetője volt, utóbb a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója lett. Nemzetközi tapasztalatot szerzett a Magyar Nemzeti Bank képviselőjeként a European System of Central Bank´s Monetary Policy Committee-ben, a European Union´s Economic and Financial Committee-ben, valamint a OECD-nél és a Világbanknál. Jelenleg az OTP Alapkezetlő Zrt. elnök-vezérigazgatója.

Hans Kaiser (1947, újságíró, politikus, Németország) Szakmai pályafutását 1975-ben rádiós szerkesztőként kezdte a mainzi Südwestrundfunk adónál. 1979-től 1989-ig különböző beosztásokban Rheinland-Pfalz tartomány CDU-képviselőcsoportjának és kormányának volt szóvivője majd politikai elemzője. 1989-tól 1992-ig a Konrad Adenauer Alapítvány szóvivője és kommunikációs vezetője lett, majd a türingiai tartományi kormány mellett töltött be szóvivői tisztséget. 1999-tól 2003-ig államtitkári rangban Türingia szövetségi küldötte volt, 2003-tól 2004-ig pedig a türingiai kormány szövetségi és európai ügyekért felelős minisztere, illetve szövetségi képviselője. Közben 1999-tól társelnöke lett a Türingiai-Magyar Vegyesbizottságnak is. Hans Kaiser 2003-tól tagja a Német Szövetségi Tanácsnak, 1999-tól 2004-ig pedig a Szövetségi Tanács kurátora volt az „Emlékezés, Felelősség és Jövő Közalapítványnál”. 2005-től 2006-ig a Konrad Adenauer Alapítvány ázsiai regionális csoportjának tagjaként, valamint Ázsia, Kazahsztán és Dél-Kaukázus regionális megbízottjaként dolgozott. 2006. július 1-jétől a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti irodájának vezetője.

Herczegh Géza (1928, jogász, Magyarország) A Szegedi Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, majd Budapesten az Állam- és Jogtudományi Intézetben kutatóként dolgozott. 1963 és 1967 között diplomáciatörténetet oktatott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékén. 1967-től a Pécsi Tudományegyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének vezetője volt. 1990 és 1993 között az Alkotmánybíróság tagja, a testület helyettes elnöke volt. 1990-tól 2003-ig az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának bírói tisztét töltötte be. 1985-től az MTA levelező, 1990-től rendes tagja.

Hiller István (1964, történész, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem-latin szakon szerzett diplomát 1988-ban, majd az egyetem középkori és kora-újkori magyar történeti tanszékén kezdett dolgozni. 1990-ben egyetemi doktori címet, 1996-ban PhD tudományos fokozatot szerzett. 2001-től egyetemi docens. 1989-ben az MSZP alapítója. 1998-2000 között az országos választmány alelnöke, 2000-től az országos elnökség tagja. 2002-től a párt alelnöke, 2004-ben a Magyar Szocialista Párt elnökévé választották. Pesterzsébet-Soroksár (Budapest 29. vk.) egyéni országgyűlési képviselője 2002 óta. Az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára 2002-2003-ban, majd kulturális miniszter 2003-2005-ben. 2006. június 9-től az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetője.

Hoós János (1938, közgazdász, Magyarország) 1960-ban Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1970-ben megszerezte a közgazdaságtudományok kandidátusa, 1977-ben doktori címet. 1968-tól az MSZMP KB munkatársa, 1976-78 osztályvezető helyettes, 1978-80 osztályvezető az MSZMP gazdaságpolitikai osztályán. 1987–1989-ig az Országos Tervhivatal, 1989–1990-ig a Központi Statisztikai Hivatal elnöke. 1990-től a Budapesti Corvinus Egyetem Közszolgálati Tanszékén egyetemi tanár, vendégprofesszor volt a Columbia University-n, Stockholmban és Leuwenben. Az MTA Jövőkutatási Bizottságának tagja. 2000-2003-ban Széchenyi professzori ösztöndíjas. Kutatási területe: gazdasági előrejelzési módszerek és modellek, gazdaságpolitika, közösségi közgazdaságtan, globalizáció.

Horváth Miklós (1953, történész, Magyarország) Politikatudományi doktori címét 1989-ben szerezte meg, 1996-ban lett a hadtudomány kandidátusa. 2003-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia doktori fokozatát, 2004-ben „habilitált doktor” címet szerzett a hadtudomány, hadtörténelem területén. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára. Az MTA köztestületi tagja, az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottság tagja, a magyar-orosz történész bizottság tagja. Kutatásainak egyik hangsúlyos területe a magyar erőszakszervezetek története, kiemelten az 1956-os forradalom és szabadságharc idején.


 
múzeum | interaktív | bolt | hírek | állandó kiállítás | mozi | időszaki kiállítás | fotógaléria