magyar magyar english english
nyitólap  vissza
első oldal
rólunk
közszolgálat
sajtószoba
fotógaléria
adományok

Vendégeink/munkatársaink rövid szakmai életrajza I - K

Irmanová, Eva (1943, történész, Csehország) A prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát cseh nyelv és irodalom, cseh történelem, valamint magyar nyelv és irodalom szakon. 1970-ben doktori vizsgát tett, 1992-ben megszerezte a kandidátusi fokozatot. Jelenleg a Károly Egyetem Szociológia Tanszékének oktatója. Kutatási területei szlovákiai magyar kisebbség sorsa a XX. században és annak külpolitikai vetületei, Magyarország és a versailles-i békerendszer, a szovjetrendszer Magyarországon, valamint a kádári Magyarország külkapcsolatai.

Izsák Lajos (1943, történész, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán szerzett diplomát. 1995 óta egyetemi tanár. 1967-től dolgozik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékén, 1994-től a Történeti Intézet igazgatója, 2003 óta az egyetem általános rektorhelyettese. Kutatási területe Magyarország 1944 utáni története, kiemelten foglalkozik a korszak politika- és párttörténetével.

Jan Fleischhauer (1962, újságíró, író, Németország) Irodalmat és jogot végzett a Hamburgi Egyetemen. 1989-től a Der Spiegel hírmagazinnál vezetőszerkesztő különböző beosztásokban. 2001 és 2005 között gazdasági tudósító volt New Yorkban. 2009-ben jelent meg „Unter Linken: Von einem, der aus Versehen konservativ wurde” (’Balosok között: egy emberről, aki tévedésből lett jobboldali’) című könyve, melyben bemutatja azt a szellemi utat, melynek eredményeképp szociáldemokratából konzervatívvá vált. 2011 óta népszerű rovatot vezet a Spiegel Online-on. 2012-ben megjelent új könyvének címe „Der schwarze Kanal: Was Sie schon immer von Linken ahnten, aber nicht zu sagen wagten” a (’Fekete kanális: amit mindig is sejtett a baloldalról, de nem merte megkérdezni’).

Járai Zsigmond (1951, közgazdász, Magyarország) A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát 1976-ban. 1976 és 1987 között az Állami Fejlesztési Banknál dolgozott különböző beosztásokban, miközben 1977–1978-ig Mongóliában a Vízgazdálkodási Minisztérium közgazdasági tanácsadója is volt. 1987–1988-ig a Budapest Bank értékpapír-irodájának vezetője, 1988-ben vezérigazgató-helyettesnek és a Tőzsdetanács elnökének nevezték ki. 1989–1990-ig pénzügyminiszter-helyettes és az Állami Bankfelügyelet vezetője. 1990–1992-ig a londoni James Capel & Co. közép-európai igazgatója, 1993–1995-ig a Samuel Montagu Rt. ügyvezető igazgatója, 1995–1997-ig az MHB Rt. vezérigazgatója, 1996–1998-ig a Budapesti Értéktőzsde elnöke, 1997–1998-ig az ABN–AMRO Bank Rt. vezérigazgatója, majd elnök-vezérigazgatója. 1998–2000-ig az Orbán-kormány pénzügyminisztere, és 2001–2007-ig a Magyar Nemzeti Bank elnöke.

Juhász László (történész, közíró, Magyarország) Egyetemi tanulmányait a pécsi egyetem jogi karán kezdte meg és Budapesten fejezte be 1956-ban. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően elhagyta Magyarországot. Előbb a grázi egyetemen, majd a bécsi Kereskedelmi Akadémián folytatta tanulmányait. Több mint harminc éven át volt a Szabad Európa Rádió munkatársa, előbb bécsi tudósítóként, majd a müncheni szerkesztőség munkatársaként. A rendszerváltás után Magyar Televízió hírigazgatója lett 1994-ben, 1996-tól töltötte be a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának alelnöki tisztségét. Nevéhez több, a Magyar Televízió és a Duna Televízió megbízásából készített dokumentumfilm fűződik.

Kaczorowski, Ryszard (1919, politikus, Lengyelország) Lengyelország szovjet megszállása alatt az 1939. októberében megalakult titkos Cserkész Osztag parancsnokának helyettese volt. Egyidejűleg a Szürke Seregek és a Fegyverrel Harcolók Szövetsége közötti összekötő funkciót is ellátta. 1940-ben letartóztatta az NKVD, 1941-ben a Belarusz Szovjet Köztársaság Legfelsőbb Bírósága halálra ítélte, később az ítéletet a Szovjetunió Bírósága 10 év kényszermunkára és vagyonelkobzásra változtatta. 1942-es szabadulása után Perzsiában csatlakozott a Kárpáti Lövészek Hadseregéhez (3. DSK), amellyel végigharcolta az „olasz hadjáratot”. 1946-ban Angliába került, ahol 1947-ben érettségizett, majd az érettségi után átkerült a 3. DSK parancsnokság táborába. 1948-ban szerelt le. A katonai szolgálat befejezése után a Külkereskedelmi és Kikötői Igazgatás Iskolájában folytatta tanulmányait. Aktív tagja volt a londoni Lengyel Cserkész Szövetségnek, melyben számos funkciót töltött be. Kazimierz Sabat a Lengyel Köztársaság köztársasági elnöke 1986-ban kinevezte a Nemzeti Tanács, valamint a Kormány tagjának, ahol a honi ügyek miniszterének szerepét töltötte be prof. E. Szczepanik kormányában. Ennek köszönhetően szoros kapcsolatba került a honi ellenzékkel. Az 1989-ben elhunyt Kazimierz Sabat utódaként a Lengyel Köztársaság emigrációban élő köztársasági elnöke lett. Tagja a Lengyel Ellenállók Országos Szövetsége Elnökségének, a nagy-britanniai Lengyel Egyesület Elnökségének, a Szabad Világban Élő Lengyelek Koordinációs Tanácsának, a Társadalmi és Kulturális Lengyel Központ Tanácsának, a Lengyel Katolikus Akció Tanácsának, a Varsói Emlékezet és Mártírság Tanácsának. Az Opolei Tudományegyetem díszdoktora. Ryszard Kaczorowski 1990-ben adta át az új lengyel államfőnek, Lech Walesának az 1939-ben külföldre menekített elnöki jelvényeket.

Kahler Frigyes (történész, jogász, Magyarország) Jogi diplomáját 1965-ben szerezte meg Szegeden, 1977-ben végezte el a történelem szakot Debrecenben. Bölcsészdoktori értekezését 1978-ban védte meg. Tanított a Miskolci Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogtudományi karán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Egyetemi docensi kinevezését 1989-ben kapta. Az 1993-ban létrehozott, a kommunizmus bűneit vizsgáló Történelmi Tényfeltáró Bizottság elnöke volt. Történész szakértőként részt vett Mindszenty József boldoggá avatásának előkészítésében. Kutatási területe: a diktatúrák jogi berendezkedése és jogalkalmazása.

Kalmár Melinda (1959, történész, Magyarország) A szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakán szerzett diplomát 1984-ben. 1987-ben doktori vizsgát tett, 1998-ban megszerezte a PhD fokozatot. Az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt 1984 és 1991 között, majd az MTA Jelenkorkutató Bizottság kutatócsoportjában tájékoztatáspolitika-történeti kutatásokat folytatott 1998-ig. Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram posztdoktori ösztöndíj programja keretében 1998 és 2001 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészetelméleti és Médiakutató Intézetében dolgozott. 2005-2006-ban az MTA Lukács Archívumának ösztöndíjasa volt. Külföldi tanulmányutak során megfordult Nagy-Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban. Kutatásai során a kommunizmus ideológiájával és a rendszerváltás történetével foglalkozik.

Kapronczay Károly (1941, történész, egyetemi tanár, Magyarország) Történelem-könyvár szakon diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1972-ben szerzett PhD fokozatot. 1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia Magyar-Lengyel Történészbizottságának tagja és titkára, 1990-1994 között a Belügyminisztérium miniszteri főtanácsadójaként dolgozott. 1969-től a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársa, 2000-től főigazgatója. Kiemelt kutatási területe a magyar lengyel kapcsolatok: különös tekintettel a második világháború alatt Magyarországra menekült lengyelek történetére. Munkásságát a Lengyel Köztársaság 2000-ben a Lengyel Érdemrend Lovagkeresztjével ismerte el.

Kassa Melinda (1979, muzeológus, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem illetve új-és legújabbkori történeti muzeológia szakon diplomát 2004-ben. 2004-től a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány munkatársaként részt vett a Terror Háza Múzeum időszaki kiállításainak létrehozásában, valamint a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum szakmai munkájában.

Karol Sauerland (1936, filozófus, Lengyelország) A berlini Humboldt Egyetem filozófia szakán szerzett diplomát, majd a Varsói Egyetemen matematikát és germanisztikát tanult. Filozófiai disszertációjában Diltheyvel foglalkozott, habilitációs tanulmányát Adorno esztétikájából írta. Germanisztikát és német irodalmat tanított Torunban és a Varsói Egyetemen. A bázeli Nemzetközi Germanisztikai Kongresszuson 1980-ban az IVG (Internationale Vereinigung für Germanistik) elnökségéi tagjává választották tíz évre. 1980-ban belépett a Szolidaritás mozgalomba, amelyben az egyetemi mozgalom elnökségének tagja lett. A Szolidaritásban végzett munkája miatt a lengyel állam állandóan zaklatta. Professzori kinevezését a Varsói Egyetem már 1982-ben jóváhagyta, de politikai okokból csak 1989-ben, a Lengyel Államtanács elnökének külön engedélyével kaphatta meg professzori címét. Vendégtanárként megfordult Zürichben, Mainzban, Berlinben, Frankfurtban és Hamburgban. 1994 és 2003 között a brémai „Hannah Arendt–díj a politikai gondolkodásért” bíráló, odaítélő bizottságának tagja lett. A varsói Filozófiai Egyesület elnöke; a Lengyel Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Osztályának elnökségi tagja 2003 óta. Jelenleg egy, a közép-és kelet-európai kulturális kölcsönhatásokat vizsgáló munkacsoport elnöke. 2000-ben megjelent „Harminc ezüst: besúgások és árulások” című, a besúgás XX. századi erkölcs- és kultúrtörténetét feldolgozó műve 2001-ben magyarul is megjelent.

Kekes, John (1936, filozófus, Amerikai Egyesült Államok) 1956-ban elhagyta Magyarországot. Ma az Egyesült Államokban él, ahol a State University of New York at Albanyn a filozófia és a közpolitika professzora. Tanulmányai, esszéi száma 120 fölött van. Eleinte a racionálitás és a szkepticizmus problémái foglalkoztatták, majd az erkölcsfilozófia alapkérdései, különösen a jó élet lehetősége, mibenléte, s az erkölcsi rossz kérdései. John Kekes a pluralista konzervatív álláspont képviselője, eszmei rokonságban Michael Oakeshott-tal és Isaiah Berlinnel. Aktív résztvevője az Egyesült Államokban és másutt is uralkodó irányzatnak számító baloldali liberalizmusról folytatott vitáknak. Több politikai, erkölcsi és irodalmi témájú könyvet írt, melyek közül több megjelent magyarul is. A legfrissebb, magyarul is megjelent kötete A gonoszság eredete.

Keserü Katalin (1946, művészettörténész, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-latin és művészettörténet szakán szerzett középiskolai tanári diplomát. Művészettörténetből 1985-ben doktori vizsgát tett, 1999-ben megszerezte a PhD fokozatot, 2003-ban „habilitált doktor” címet szerzett. 1972 és 1995 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Tanszékének munkatársa volt; 1972-75 között megbízott óraadóként, 1975-1981 között egyetemi tanársegédként, majd 1981-1995 között egyetemi adjunktusként. Vendégtanárként megfordult Nagy-Britanniában, Lettországban, Lengyelországban, Finnországban, Svédországban. 1992-től 1995-ig a Műcsarnok igazgatója volt. 2000-2006 között az Ernst Múzeum Kht. ügyvezető igazgatói tisztségét töltötte be. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Tanszékének egyetemi docense.

Kiss Réka (1975, történész, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz–történelem szakán szerzett diplomát, jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Európai Etnológia doktori iskolájának hallgatója. 2000-től az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tagja. 2002-ben a Szabó Eszter által rendezett „Isten vagy történelem.” Fejezetek a protestáns egyházak 1945 utáni történetéből című dokumentumfilm történész szakértője volt. Kutatási területe a 19–20. századi protestáns egyháztörténet, a népi vallásosság, az 1956-os forradalom és szabadságharc története, történeti antropológia.

Kjoseva, Tzvetana Lazarova (1952, történész, Bulgária) 1974-ben diplomázott a szófiai egyetemen. 1992-ben védte meg doktori disszertációját. 1974 óta a Bolgár Nemzeti Történeti Múzeum munkatársa. 1995 és 2001 között osztályvezető, 2002-től főosztályvezető. Kutatási területe a XIX-XX. századi bolgár történelem, a bolgár-orosz és a bolgár-szovjet kapcsolatok a huszadik században, a bulgáriai orosz emigráció története a húszas évektől az ötvenes évekig és a kortárs múzeológia.

Kovács András (1947, történész, szociológus, Magyarország) Filozófiából és történelemből diplomázott, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte meg PhD – fokozatát szociológiából. Számos egyetemen tanított Németországban, és számos kutatási projektben vett részt Németországban, Franciaországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa (1990-2002). Az MTA Etnikai – Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa 2002 óta. A Közép-Európai Egyetemen 1997 óta a nacionalizmus és előítéletek szociológiája témakörben tart kurzusokat. A Közép-Európai Egyetem Zsidó Tanulmányok Projektjének igazgatója. Kutatási területe a kisebbségi identitások, előítéletek témaköre, valamint az antiszemitizmus és a zsidóság holokauszt utáni szociológiája. Az elmúlt években empirikus kutatásokat végzett az antiszemitizmus a posztkommunista Magyarországon, a zsidó identitás Magyarországon, és a nemzeti identitás és az európai integráció témakörökben.

Kornis Mihály (1949, író, Magyarország) 1967-től 1973-ig színházrendezést tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1971 és 1972 között színházrendezőként dolgozott a kaposvári Csiky Gergely Színházban. A diploma megszerzése után kezdett íróként publikálni. Az 1970-es évek közepén Petri Györgyön keresztül kapcsolatba került az úgynevezett demokratikus ellenzékkel, és Kenedi János felkérésére felolvasásokat tartott magánlakásokban. 1978 tavaszán megalapította az első magyar szamizdat újságot, a Napló-t. 1989 óta művei folyamatosan jelennek meg Magyarországon és külföldi periodikákban. 2000 őszétől 2001 őszéig a berlini Wissenschaftskolleg Anna Krüger-ösztöndíjával egy évig Berlinben élt és alkotott. 2002 októberében és novemberében újabb két hónapot töltött Berlinben a Porosz Irodalmi Akadémia Wannsee-i alkotóházában.

Kovács István (1945, történész, költő, műfordító, diplomata, Magyarország) Történelem-lengyel szakon diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1972-től a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-európai Irodalmak tanszéki kutatócsoportjának munkatársa. 1981-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Lengyel Filológiai tanszékének oktatója. 1990-től kulturális tanácsos a Magyar Köztársaság varsói nagykövetségén, 1994-től 1995-ig, majd 1999 és 2003 között krakkói főkonzul. 1995-ben lengyel tanszéket alapít és vezet négy éven át a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Kandidátusi értekezése „Mindvégig veletek voltunk – Lengyelek a magyar szabadságharcban“ címmel lengyelül is megjelent, amelyért 2001-ben a legjobb közép-európai történeti munkának járó Henryk Wereszycki–Waclaw Felzak-díjjal tüntették ki. Kovács István öt lengyel város, köztük Krakkó díszpolgára.

Körmendy Zsuzsanna (1949, irodalomtörténész, könyvszerkesztő, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát magyar-angol szakon 1973-ban. A Hírlapkiadó munkatársaként dolgozott 1974 és 1983 között. Ezután az Írószövetség belső tájékoztatójának szerkesztője volt 1987-ig. A Magvető Könyvkiadó lektora, majd főszerkesztője volt 1987-től 2000-ig. A miniszterelnöki kabinet munkatársaként dolgozott 2000-től 2002-ig. A XX. Század Intézet kiadványainak főszerkesztője 2002-től. Irodalomtörténeti művek, irodalomkritikák, tanulmányok és publicisztikák szerzője.

Kugler József (1955, történész, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem–földrajz szakán szerzett diplomát. 1995-ben doktori vizsgát tett, 1997-ben megszerezte a PhD fokozatot. 1986 óta az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Intézete Békéscsabai Osztályának munkatársa. Kutatási területe a magyarországi kisebbségek 19. és 20. századi története; a felvidéki magyarság története és migrációja; a határ menti kapcsolatok sajátosságai.

Kulesza, Witold (1950, jogász, Lengyelország) A Łódż-i Egyetem Jogtudományi Karának professzora. 1980 óta a Solidarnosc tagja. A Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) ügyésze. A Lengyel Nép Elleni Bűnök Ügyészi Tanácsának vezetője. Több mint 50 publikáció és monográfia szerzője.

Kounalakis, Markos (1956, újságíró, író, USA) A Columbia Egyetemen végzett 1988-ban, ahol jelenleg az újságíró-iskola felügyelő bizottságának a tagja. Egyetemi tanulmányait követően újságíróként tevékenykedett. A Newsweek megbízásából a kommunizmus bukásáról tudósított Kelet-Németországból, Csehszlovákiából, Magyarországról, Romániából, és Bulgáriából, majd a jugoszláviai etnikai viszály és háború kitöréséről. Később az NBC és Mutual News rádiók moszkvai tudósítójaként dolgozott. Jelenleg a budapesti Közép-európai Egyetem Média és Kommunikáció Kutató Központjának vezető kutatója. A Washington Monthly korábbi elnöke és kiadója. Újságírói tevékenységének egyik kiváló összefoglalója a társszerzőségével 2008-ban megjelent „Hope Is a Tattered Flag: Voices of Reason and Change for the Post-Bush Era” (’A remény egy megtépázott zászló: az ésszerűség és a változás hangjai a Bush utáni korban’), mely az Egyesült Államok jelentős vélemény- és politikaformálóival készített interjúiból ad közre egy válogatást. Felesége Eleni Tsakopoulos Kounalakis 2010 óta az Egyesült Államok magyarországi nagykövete.

Kunert, Andrzej Krzysztof (1952, történész, Lengyelország) Varsóban folytatta tanulmányait. 1992 óta a Lengyel Földalatti Állam Arhívumának Elnöke. 1997 és 1999 között A Varsói Felkelés Nagy Illusztrált Enciklopédiájá-nak vezető szerkesztője. 1999 óta a Nemzeti Könyvtár igazgatójának tanácsadója. Szakterülete a XX. századi Lengyelország története. Számos publikáció és könyv szerkesztője, szerzője illetve társszerzője.


 
múzeum | interaktív | bolt | hírek | állandó kiállítás | mozi | időszaki kiállítás | fotógaléria