magyar magyar english english
nyitólap  vissza
első oldal
rólunk
közszolgálat
sajtószoba
fotógaléria
adományok

Vendégeink/munkatársaink rövid szakmai életrajza L - P

Lasota, Irena (1947, publicista, Amerikai Egyesült Államok) 1968-ban a diáklázadásban való részvétele miatt elbocsátották a Varsói Egyetemről, mielőtt tanulmányait befejezhette volna filozófia szakon. A bírósági tárgyalást követően elhagyta Lengyelországot, és az Egyesült Államokban telepedett le. 1972-ben a Temple University-n végzett, 1978-ban Columbia Egyetemen szerzett diplomát politikatudomány szakon. Dolgozott tanárként, íróként, szerkesztőként és szabadúszó újságíróként. 1981-ben részt vett a lengyelországi Szolidaritást támogató szervezet, a Committee in Support of Solidarity megalapításában, amelynek 1988-ig elnöke volt. 1986-tól a washingtoni székhelyű Institute for Democracy in Eastern Europe elnökeként a volt-szocialista országok civil társadalmának és demokratikus intézményeinek megerősítését célzó programokat vezet.

Lánczi András (1956, politikai filozófus, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol-történelem szakán szerzett diplomát. A filozófia tudományok kandidátusa 1993-tól, 2002-ben habilitált doktori címet szerzett. 1991 óta egyetemi oktató a budapesti közgazdaságtudományi egyetemen (ma Budapesti Corvinus Egyetem). Fulbright ösztöndíjjal egy évet töltött az Egyesült Államokban, 1999 és 2003 között Széchenyi Professzori ösztöndíjban részesült. Az Egyesület a Magyar Politikai Intézetért elnöke, az MTA IX. Osztály Politikatudományi Bizottságának tagja, a Pallas Stúdió/Attraktor könyvkiadó sorozatszerkesztője, a Heti Válasz szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Politikatudományi Társaság Elnökségi tagja. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének igazgatója, egyetemi tanár; a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa. Kutatási területei közé tartozik a XX. század politikai filozófiája, demokráciaelméletek, a politikai tudás ismeretelméleti kérdései és a konzervativizmus eszmetörténete.

Lázár János (1975, jogász, politikus, Magyarország) A szegedi József Attila Tudományegyetem Állam – és Jogtudományi Karán szerzett jogász diplomát 1999-ben. 1997 és 1999 között Rapcsák András hódmezővásárhelyi polgármester személyi titkára volt, 1998-ban az országgyűlési képviselői és a polgármesteri kampányok egyik szervezője. 1999-2000-ben az Országgyűlés Hivatalának alkalmazásában a képviselő-polgármester parlamenti titkára. A 2000. december 3-i időközi önkormányzati és polgármester-választáson újra kampányfőnök volt, majd az ismét megválasztott polgármester, Rapcsák András politikai tanácsadója lett. 1998-tól a Páneurópai Unió hódmezővásárhelyi szervezetének ügyvezető titkára. 2000-ben belépett a Fidesz - Magyar Polgári Pártba. 2002-től a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségben is tag lett. A 2002. évi országgyűlési képviselőválasztásokon az első fordulóban képviselői mandátumot szerzett. Az Országgyűlés alakuló ülésén jegyzővé választották. 2002. október 20-án Hódmezővásárhely polgármestere lett. A 2006. évi országgyűlési képviselőválasztásokon ismét egyéni mandátumot szerzett, majd az őszi helyhatósági választásokon is újra elnyerte Hódmezővásárhely polgármesteri címét. 2006. május 30. óta az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának elnöke.

Lux Elvira (1929, szakpszichológus, Magyarország) 1953-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, majd 1969-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. 1969–1989-ig a SOTE I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján dolgozott klinikus pszichológusként, adjunktusként nőgyógyászati pszichoszomatikát, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szexuálpszichológiát tanított. A Magyar Szexológiai Társaság elnöke, a hazai szexuálpszichológia egyik legnagyobb szaktekintélye. Számos könyv és tanulmány szerzője, legfontosabb művei: Szexuálpszichológia, Szabad egy szexre?; Szexkontroll; Öröm, fájdalom, tabu – boldogság és keserűség a szexben.

Markó György (1954, történész, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán könyvtár–történelem szakon szerzett diplomát 1981-ben. A Hadtörténelmi Levéltár segédmunkatársa 1974 és 1981 között, 1987-től igazgatóhelyettes, majd 1988-tól 1997-ig a levéltár igazgatója. 1985 és 1987 között a Hadtörténeti Intézet munkatársa. A Történeti Hivatal elnöki tisztét 1997-től 2003-ig töltötte be. Jelenleg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának tudományos helyettese. A hadtudomány kandidátusa címet 1995-ben szerezte meg. A Hadtörténelmi Közlemények szerkesztő bizottságának tagja 1994-től 1998-ig. Kutatásaiban az 1945 utáni hadtörténettel, az 1956-os forradalommal, állambiztonsági iratok elemzésével, a Kádár-korszak szubkultúrájával foglalkozik.

Matolcsy György (1955, közgazdász, politikus, Magyarország) A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipar szakán diplomát, később doktori fokozatot szerzett. 1991-től a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatóhelyettese, majd igazgatója lett. 1995 és 2000 között a Tulajdon Alapítvány Privatizációs Kutatóintézet igazgatója. Az Antall-kormány beiktatása után a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, majd a privatizációért felelős kormánybizottság elnöke. 1999-ben a miniszterelnök gazdasági tanácsadó testületének tagja, 2000-ben gazdasági miniszterré nevezték ki. Nevéhez fűződik a Széchenyi-terv kialakítása. A 2006-tól országgyűlési képviselő, emellett a Növekedéskutató Intézet igazgatója, és a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Martonyi János (1944, egyetemi tanár, Magyarország) A József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát, majd a City of London College-ban nemzetközi kereskedelmi jogot tanult. 1969-ben jogtanácsosi vizsgát tett, majd a hágai Nemzetközi Jogi Akadémián tanul nemzetközi kereskedelmi jogot. 1979-ben a Brüsszeli Kereskedelmi Kirendeltség titkára, majd 1985-ben a Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője. 1997 óta tanít: előbb a Szegedi Egyetemen, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán mint tanszékvezető docens, majd egyetemi tanár. 1991-től a Külügyminisztériumban közigazgatási államtitkár, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. 1998-tól a külügyminiszteri posztot töltötte be. Jelenleg a Fidesz Szabad Európa Központjának elnöke, illetve 2002-től ismét ügyvédként tevékenykedik.

Máthé Áron (1977, történész, Magyarország) 2001-ben szerzett diplomát a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán, 2002-ben pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakán. 2001-től a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány munkatársaként részt vett a Terror Háza Múzeum állandó és időszaki kiállításainak létrehozásában. 2003 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Kutatási területe a nyilas mozgalom fejlődése és a nyilas uralom időszaka.

M. Kiss Sándor (1943, történész, Magyarország) Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát 1967-ben. A történelemtudományok kandidátusa címet 1996-ban szerezte meg, 2002-ben lett mestertanár. Az Antall-kormányban a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület kormányfőtanácsosa volt. Meghívott előadóként az Eötvös loránd tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar XIX. századi Irodalomtörténeti Tanszékén tanított, az Eötvös Kollégium tanára volt. Vendégelőadóként járt Hollandiában, Londonban, az Egyesült Államokban és Kanadában. Tagja volt a Történeti Tényfeltáró Bizottságnak, amely az 1956-os forradalom alatti sortüzek történetét kutatta. 1997-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetének intézetvezetője. Kutatóként egyik központi témája az 1956-os forradalom és szabadságharc története.

Muszatov, Valerij (1941, történész, diplomata Oroszország) A moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében diplomázott 1964-ben nemzetközi kapcsolatok szakon. 1995-ben történelemtudományok tudományágban „habilitált doktor” címet szerzett. 1964 és 1973 között a Szovjetunió Külügyminisztériumában dolgozott, emellett tagja volt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának is. 1973-tól a magyarországi szovjet nagykövetség miniszteri tanácsosaként dolgozott. 1984 és 1991 között a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottság Külügyi Osztályának alosztályvezetői, majd helyettes vezetői tisztségét töltötte be. 1991-től 1996-ig az orosz Külügyminisztérium Diplomata Akadémiájának Európai Központjának elnöki tisztét viselte. 1996 és 2000 között az oroszországi Külügyminisztérium tanácsának tagja, a Külügyminisztérium osztályvezetője, 2002. májusától 2006. januárjáig Oroszország magyarországi nagykövete és a Duna Bizottság oroszországi képviselője volt. Jelenleg Oroszország rendkívüli és teljhatalmú nyugalmazott nagykövete, valamint az Orosz Tudományos Akadémia Közgazdaságtani Intézetnek vezető tudományos munkatársa. Kutatásai során a Szovjetunió történelmi kapcsolataival, a kelet-európai országok és a Szovjetunió kapcsolatával, Oroszország külpolitikájával foglalkozik.

Nagy Levente (1972, történész, Magyarország) 2000-ben végzett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán, majd 2002-ben az ELTE BTK politikaelmélet szakán szerzett diplomát. 2001-től a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány munkatársaként részt vett a Terror Háza Múzeum állandó és időszaki kiállításainak létrehozásában, valamint a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum szakmai munkájában. 2003 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Kutatási területe az 1945 és 1956 közötti magyarországi antikommunista ellenállás.

Nosková, Helená (1949, történész, Cseh Köztársaság) A prágai Károly Egyetem történelem–néprajz szakán szerzett diplomát. Jelenleg a Cseh Tudományos Akadémia Jelenkor-történeti Intézetének kulturális antropológiával foglalkozó munkatársa. Közreműködött Csehszlovákia II. világháború utáni nemzetiségi politikájával és a kommunista Csehszlovákia történetével foglalkozó nemzetközi projektekben. Kutatási területe a nemzeti és kisebbségi változások Csehszlovákiában és a Balkán országaiban, valamint a csehszlovákiai magyar kisebbség története.

Obersovszky Péter (újságíró, Magyarország) Pályáját 1986-ban a Magyar Rádió Krónika című hírműsoránál kezdte. Dolgozott a Magyar Televízió Egyenleg című műsorában, majd A Hét szerkesztő riportere, később főszerkesztője lett. 1997-ben részt vett a Tv2 beindításában, ezután az Inforádió munkatársa lett. 2004-től a Klubrádió Krónika délben című hírműsorának főszerkesztője lett, ezzel párhuzamosan az MTV Élesben című vitaműsorát vezette. Jelenleg az Echo Tv Tabuk nélkül című műsorának főszerkesztője és műsorvezetője.

O´Sullivan, John (1942, újságíró, politikai kommentátor, Nagy-Britannia) Tanulmányait a Londoni Egyetemen végezte. Ezt követően a Swinton Conservative College-ban kezdett tanítani, és a Swinton Journal szerkesztője lett. Az 1970-es  választásokon konzervatívként jelölt volt a Gateshead West-i kerületben. 1972-től 1979-ig a Daily Telegraph parlamenti tudósítója, a London Times társszerkesztője. Az Új Atlanti Kezdeményezés alapítója és társelnöke, 1986-tól 1988-ig Margaret Thatcher tanácsadója. A Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió ügyvezető szerkesztője Prágában, illetve a National Review külföldi tudósítója, kilenc évig főszerkesztője. 2003-tól 2005-ig a National Interest szerkesztője, 2000 és 2003 között a United Press International főszerkesztője. Vezető tagja annak a munkacsoportnak, amely megalapította a National Post-ot. 1991-ben a „Commander of the British Empire” kitüntetésben részesült. A 2006-ban megjelent „Az elnök, a pápa és a miniszterelnök” című könyvét, melyben János Pál pápa, Reagan elnök és Thatcher miniszterelnöknek a kommunizmus összeomlása és a nyugati piac demokráciák megújulásában játszott szerepét tárgyalja magyarul is kiadták.

Pithart, Petr (1941, jogász, történész, politikus, Csehország) A prágai Károly Egyetemen szerzett jogi diplomát 1962-ben. A Literárne Noviny szerkesztőjeként lépett be a közéletbe 1966-ban. 1960–1968-ig a KSČ (Csehszlovákia Kommunista Pártja) tagja volt, de a prágai tavasz után kizárták a pártból, mert támogatta a reformokat és elítélte Csehszlovákia megszállását. Ezután munkásként dolgozott különböző vállalatoknál, miközben számos szamizdat kiadványban jelentek meg írásai. Az elsők között volt, akik aláírták a Charta 77-et. 1990–1992-ig a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban cseh miniszterelnök. 1996-ban négy évre a szenátus tagjává választották, amelynek két alkalommal, 1996–1998-ig és 2000–2004-ig elnöke volt. Jelenleg a Cseh Köztársaság Parlamentjének alelnöke, emellett pedig a Károly Egyetem jogi karának tanára.

Pohl, Dieter (1964, történész, Németország) A müncheni Institut für Zeitgeschichte (Történeti Intézet) munkatársa. Kutatási területe a nemzetiszocialisták bűntettei és terjeszkedési politikája Kelet-Európában, Lengyelország és Ukrajna történelme, a sztálinizmus, az NDK történelme.

Przewoznik, Andrzej (1963, történész, Lengyelország) A krakkói Jagelló Egyetem Történelem-Filozófia Tanszékén, majd a varsói Honvédelmi Akadémia Stratégiai-Védelmi Tanszékén szerzett diplomát. 1992-ben kinevezték a Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács főtitkárának. 1994-től 1998-ig tölti be a Katny-i Bűntény Áldozatainak Miniszterelnöki Különbizottságának alelnöki tisztségét. Irányítása alatt számos, az 1939-1956 közötti totalitárius rendszerek áldozatainak emléket állító emlékhely épült Lengyelországban, illetve a határain túl. Több jelentős lengyel évfordulós ünnepséget szervezett, köztük a Varsói Gettófelkelés 60. évfordulójára és a Volhíniai Vérengzés 60. évfordulója alkalmából. Tudományos cikkei és publicisztikái a a katny-i gyilkosságok és a Lengyel Földalatti Állam témakörét dolgozzák fel. Munkásságáért többek között a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével tüntették ki.


 
múzeum | interaktív | bolt | hírek | állandó kiállítás | mozi | időszaki kiállítás | fotógaléria